Fejfájás kezelése
Fejfájással élete során már mindenki találkozott, azonban fontos megkülönböztetni, hogy az éppen aktuális fejfájás melyik két nagy csoportba sorolható be. Ilyenkor megkülönböztetünk primer és szekunder fejfájást. A primer fejfájás csoportba tartoznak azok a típusok, melyeknél maga a fejfájás a betegség, más betegség nincs jelen a szervezetben. Ezek közé tartozik a tenziós fejfájás, a migrén és a cluster fejfájás. Ezzel szemben a szekunder fejfájás mindig valamilyen más betegség tüneteként jelentkezik. Itt felesleges felsorolni a betegségeket külön-külön, mivel rengeteg betegség tünete lehet a fejfájás.
A fejfájás okai
A leggyakoribb típusnál, a tenziós fejfájásnál a környezeti tényezők a meghatározóak, míg a migrénnél és a cluster fejfájásnál a genetikai okok dominálnak, különösen igaz ez a migrénre.
A környezeti tényezőknél rengeteg ok lehet, de van néhány meghatározó, ami az esetek többségében a kiváltó ok lehet. Ezek között kell megemlíteni a stresszt, a front- és légnyomásváltozást, nem megfelelő életmódot, a rendszertelen étkezést, a nem megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztást, valamint az alváshiányt. A nem elegendő időtartamú alvás növeli a leginkább a fejfájás kialakulásának kockázatát. A nem megfelelő életmódon belül a jellemző okok egyike az ülő életmód, melynek során a hosszan tartó helytelen testtartás a nyaki izmok megkeményedése, görcsös állapota válthat ki fejfájást.
A hormonális hatások is kockázatnövelő tényezők. Egyeseknél a migrénes fejfájás kifejezetten a menstruációhoz kötődik, de a hormonális fogamzásgátlók is nagyobb eséllyel idéznek elő fejfájást.
Szédülés kezelése
A jóindulató helyzeti szédülés kezelése, vestibularis tréning
A jóindulatú helyzeti szédülés viszonylag gyakori, belsőfül eredetű szédüléses kórkép. Az orvosi dokumentációkban gyakran BPPV elnevezéssel szerepel. A kórkép lényege, hogy az egyensúlyérző szervnek a mozgások forgó (nem lineáris) komponensének érzékeléséért felelős félkörös ívjáratai közül valamelyikbe – leggyakrabban a hátsóba – apró részecskék kerülnek.
A szédülékenység hátterében – becslések és statisztikák szerint – körülbelül minden ötödik orvoshoz forduló páciens esetében ez a kórkép áll fenn, ezzel ez a leggyakoribb szédülést okozó megbetegedés. Bármely életkorban előfordulhat, de az életkorral a gyakorisága lineárisan növekszik. Évente körülbelül minden kétszázadik lakosra számítható egy megbetegedés, amelynek tartama átlagosan két hét, de sokkal rövidebb és sokkal hosszabb lefolyású is lehet. A helyzeti szédülés – különösen az idősebb korosztályban – elesés, vagy egyéb baleset kapcsán komoly sérüléshez vezethet.
Az esetek nagy részében a panaszok önmagukban is diagnosztikus értékűek. Legkifejezettebben lefekvéskor, ágyban való megforduláskor, fekvő helyzetből felüléskor, felfelé tekintéskor (például függöny felrakásakor, közlekedési lámpára feltekintéskor), lefelé tekintéskor (például cipő befűzése során) hirtelen szédüléses roham jelentkezik. A roham erőssége változó lehet. A rohamot a legtöbb esetben az abszolút fejhelyzet változás, hirtelen fejmozdulat idézi elő.
Ha nem egy nagyobb, hirtelen elmozdult részecske, hanem inkább leülepedett „zagy” okozza a tüneteket, akkor vestibularis tréninggel jelentősen javítható a szédülés.
A legtöbb esetben a részecskéket a lineáris mozgásokat érzékelő szervecskékről leváló kristályok alkotják. Közvetlen kiváltó ok lehet a fejet ért (akár banális) trauma, vagy a belsőfül közelében zajló fertőzés. Feltehető, hogy az utóbbi esetek nagy részében lassú degeneratív folyamat eredménye a kristályok leválása és a félkörös ívjáratba jutása.
A panaszok kikérdezésével és néhány egyszerű manőverrel diagnózishoz lehet jutni. Ezek közül a leggyakrabban alkalmazott a Dix–Hallpike manőver. A nem hirtelen fejmozdulatokhoz köthető szédüléseknél a BPPV valószínűsége kisebb, a vizsgálatokat más irányban célszerű elkezdeni. Figyelembe kell venni továbbá, hogy egyidejűleg akár két tünetképző is előfordulhat, pl. keringési zavar, vagy gyulladás és BPPV.
A Dix-Hallpike manőver során az egyén egy legalább egy oldalán szabad ágyon ül. Úgy helyezkedik el, hogy hátradőlve a nyaka az ágy szabad végével legyen egy vonalban. Az ágyon ülve fejét 45 fokos szögben balra fordítja, majd ebben a pozícióban az orvos segítségével hirtelen hátradől, feje a vízszintes alá lóg, mintegy 30 fokkal és továbbra is balra elfordítva marad, szemével szintén balra néz, ekkor a bal oldali egyensúlyszerv vizsgálatára kerül sor.
Típusos esetben a vizsgált oldal felé tekintéskor durva hullámú, az érintett ívjárattal párhuzamos szemtekerezgés (Nystagmus) jelentkezik szédülés, rossz közérzet, émelygés, szorongás, izzadás stb. kíséretében. A térérzékelésért felelős három ívjárat mindegyike más eredményt hoz. Ha a kialakuló szemmozgás a szemek vonalával megegyezik, a horizontális ívjárattal van a probléma. Ha le-fel mozgás jelentkezik, akkor a vertikálissal, ha átlós, akkor az átlós mozgásért felelős ívjárat okozza a panaszokat. A vizsgált személy az orvos segítségével ezután felül, majd a szédülés elmúltával a vizsgálatot a jobb irányban is elvégzik, ekkor a jobb oldali egyensúlyszerv vizsgálatára kerül sor.
A kezelés lényege, hogy különböző manőverekkel a panaszokat okozó ülepedő részecskéket a félkörös ívjáratból a tömlőcskébe próbálják visszajuttatni. A hátsó félkörös ívjárat érintettsége esetén a leghatékonyabb és legismertebb módszerek az Epley- és a Semont-manőver. Mindkettő könnyen elsajátítható, veszélytelen, megfelelő körülmények esetén a beteg felvilágosítását és az előkészületeket is beleszámítva körülbelül tíz perc alatt kivitelezhető eljárás. Hasonlóan eredményes az oldalsó félkörös ívjárat ritkábban előforduló érintettsége esetén alkalmazható, rendkívül egyszerű Lempert-manőver.
Szerencsés esetben a manőver hatására eltávoznak az ívjáratból a panaszt okozó kiülepedések, apró kristályok.
Mindhárom említett manőver után aznapra a fejmozgatást, lehajolást kerülni kell, éjszaka is célszerű félig ülő helyzetben aludni.
Vesztibuláris tréning gyakorlatok
Panaszmentes, vagy csak enyhe panaszokat okozó időszakban kizárólag orvosi beleegyezés mellett alkalmazhatók az otthon, segítség nélkül is könnyen végezhető úgynevezett vesztibuláris tréning gyakorlatok, ezek az egyensúlyszerv kóros túlérzékenységét csökkentik, a látás és az egyensúly kapcsolatát erősítik, elősegíthetik az apró lerakódások eltávozását még a komolyabb tünetek megjelenése előtt.
Fülzúgás kezelése
A tinnitus konzervatív kezelése
A fülzúgás (latinul: tinnitus) a fülben lévő hamis zajérzékelést jelent, amely jelentkezhet zaj vagy fülcsengés formájában. Ez egy gyakori tünet, 5-ből 1 embernél rendszeresen előfordul.
A fülcsengést általában gyógytornász, kardiológus, vagy fül-orr-gégész szakorvos kezeli, attól függően, hogy mi okozza a tüneteket.
A fej vagy a nyak sérülése is hatással lehet a belső fülre, a hallóidegekre és az agyi hallásközpontra. Az ilyen sérülések leginkább csak az egyik fülben okoznak zúgást.
Az állkapocsízület betegségei is okozhatnak fülzúgást, mivel az állkapocscsont közel van a hallásért felelős szervekért. A tüneteknek oka lehet rágószervi funkciózavar is.
A magas vérnyomás és egyéb tényezők, melyek ideiglenesen növelik a vérnyomást, mint a stressz, alkohol vagy koffein szintén növelhetik a zúgás valószínűségét a fülben.
A nyaki verőerek szűkülete vagy megtörése okozhat keringési zavarokat és egyenetlen keringést, amely szintén vezethet a zúgó hangok megjelenéséhez.
Sok olyan gyógyszer van, amely növelheti a fülek zúgását. Általában az alábbi gyógyszerek nagy mennyiségű fogyasztása még nagyobb mértékű zúgást okoz. Gyakran a tünetek csak akkor jelentkeznek, amikor abbahagyjuk a gyógyszerszedést.
A zúgást okozó gyógyszerek lehetnek:
- Antibiotikumok
- Rákgyógyszerek
- Vízhajtók
- Kinintartalmú gyógyszerek
- Bizonyos antidepresszánsok
- Aszpirin (különösen nagy adagok esetén)
Amennyiben nem találnak szervi okot a fülzúgásra, érdemes alaposan átnézni a mozgató szervrendszerben megbúvó tényezőket, pl. triggerpontokat a trapézizomban, nyakban, szájban, lágyszájpadban, rágóizmokban, illetve a stressztényezőket, amik ezen tüneteket jelentősen befolyásolhatják. Gyakran találkozunk állkapocsízületi diszfunkciókkal, nyaki csigolya problémákkal, tartásbeli eltérésekkel, ami szintén felerősíthetik a tüneteket.
Ilyen esetekben érdemes felkeresni minket, hogy alaposan átnézzük a lágyrészképleteket, a tartást, a stresszorokat, a táplálkozást, az alvás minőségét, és holisztikusabban képesek legyünk látni az embert a maga teljes egészében ahhoz, hogy rájöjjünk a valódi okokra.
